„Amikor Nagybaczoni Nagy Vilmos lett a miniszter, akkor szem�lyesen tiltotta meg, hogy vel�nk neh�z k�veket sz�ll�ttassanak. M�g az is el�fordult, hogy a kijel�lt munka elv�gz�se ut�n, f�ggetlen�l a munkaid� v�g�t�l, el�bb hazaengedtek. Amikor nem j�hett�nk haza, egy nagy teremben, a f�ldre hintett szalm�n aludtunk. Ez a munka 1944. Okt�ber 15-�n abbamaradt, amikor Horty Mikl�s korm�nyz� a r�di�ba bejelentette, hogy fegyversz�netet k�r a Szovjetuni�t�l. A keretleg�nyek, akik addig minket �riztek, �tadt�k a fegyvereiket, kihirdett�k, v�ge a munkaszolg�latnak, mindenki menjen, amerre tud, de szerezzen mindenki mag�nak v�dlevelet.” Nekem a bar�taim sv�jci menlevelet hoztak. Aki pedig nem akart ilyent szerezni, m�g aznap nekiindult Nyugatnak. Nem gondoltuk, hogy a fegyversz�netb�l nem lesz semmi, hiszen Rom�ni�nak is siker�lt a k�l�nb�ke. Okt�ber 16-�n azt�n, amikor Horty visszavonta a proklam�ci�t �s kinevezte Sz�lasit minisztereln�knek, a munkaszolg�lat is folytat�dott. El�sz�r az Ar�na �ti (Ma: D�zsa Gy�rgy �t (XIII. ker�let)) zsid�templomba zs�foltak �ssze t�bb ezer embert, azt�n a Bencz�r utc�ba vittek benn�nket, innen a csepeli kik�t�be j�rtunk haj�kat rakodni, v�g�l pedig a j�zsefv�rosi p�lyaudvarra ir�ny�tott�k a sz�zadot. Itt s�neket raktunk, salakot lap�toltunk. Novemberben tov�bb romlott a helyzet�nk. (1944. November 3-�n a Sz�lasi-korm�ny rendeletben megfosztotta a zsid�kat minden vagyonukt�l.) 1944. November v�g�n megkezd�d�tt a t�meges deport�l�s. �jpesten m�r a ny�ron gett�kba gy�jt�tt�k �ssze az embereket. Ilyen gett� volt a Liszt Ferenc utc�ban, az �rp�d �ton �s a mai zsinag�ga k�zvetlen k�rny�k�n. A gett�nak kijel�lt h�zakb�l a nem zsid� lak�stulajdonosokat kitelep�tett�k, a deport�l�sra sz�nt zsid�kat pedig betelep�tett�k. Egy-egy lak�sba �t, hat, t�z csal�d is ker�lt. A gett�t nyilasok �rizt�k, az �p�letet senki sem hagyhatta el. Az �n sz�leim az �jpesti gett�ban voltak. 1944. November 27-�n, amikor a j�zsefv�rosi p�lyaudvaron dolgoztunk, megjelentek karszalagos nyilasok, �sszetereltek minket, egy-egy vagonba raktak 80-100 embert. Nem tudtuk, mi lesz vel�nk. Egy napig vesztegelt a vagonunk az �llom�son, k�vetkez� napon elind�tott�k a szerelv�nyt Hegyeshalom ir�ny�ba. M�sodik nap kaptunk csak eb�det, addig nem nyitott�k ki a vagonajt�kat sem. A beszor�tott emberek egy vagonban, egym�s el�tt v�gezt�k sz�ks�g�ket. Fiatalok, �regek, f�rfiak �s n�k vegyesen. A vonat este �rt Sopronba. SS-katon�k vett�k k�r�l a szerelv�nyt, felnyitott�k az ajt�kat, kitereltek minket, ezenk�zben �t�tt�k-vert�k a foglyokat. Amikor mindenki kint volt, csoportba �ll�tott�k az embereket. Az egyik csoportot K�szegre, a m�sikat Balfra, a harmadikat Fert�r�kosra ir�ny�tott�k. A bar�tom, Kohlmann K�roly Balfra ment. Amikor elv�ltunk, s�rva fakadtunk mind a ketten. Az �r�k k�rdezt�k, ki ez az ember nekem. A bar�tom, feleltem. Karcsi meg akart sz�kni. Sopronk�hid�ra vitt�k. Kiv�gezt�k. Engem sokadmagammal Fert�r�kosra sz�ll�tottak. Hatalmas cs�r�kben sz�ll�solt�k ez az embereket. A cs�r�knek ugyan volt oldaluk is, az ajt�k azonban f�lig vagy teljesen nyitva maradtak. Nemcsak f�ztunk, rettenetesen, de be is tetvesedt�nk. Napk�zben tankcsapd�kat �stunk. Egyszer egy osztr�k katona �llt meg mellett�nk. K�rdezte, mikor lesz v�ge a h�bor�nak. Hamarosan, mondtuk neki, m�r a maguk s�rj�t �ssuk. R�nk SS-katon�k fel�gyeltek. Egyik alkalommal, amikor munkaid�ben v�c�znem kellett, az egyik�k nekem esett. Megvert bottal, ahol �rt. Az egyik nap a k�zeli falub�l n�h�nyan az erd� sz�l�ig mer�szkedtek. L�ttuk �ket az erd�b�l, ahol bunkereket kellett �p�ten�nk. Nagy kenyereket hoztak magukkal. Letett�k, amit nek�nk sz�ntak, �s azonnal elszaladtak. Amikor a magyar nyilasok �s a n�metek visszavonultak, minket �sszetereltek. Elind�tott�k a transzportot a gy�jt�hely, Lorett� fel�. Itt a v�ros mellett, egy nagy t�lt�sn�l - ahol ma eml�kt�bla �ll - g�pfegyveres SS-katon�k gy�r�j�ben csoportokat alak�tottak, a csoportok pedig elindultak Mauthausen ir�ny�ba. Voltak, akik v�gig gyalog tett�k meg az utat. A mi csoportunkat egy darabon vonattal vitt�k, csak azt�n kellett gyalogolnunk. Nem tudtuk hov� megy�nk, mi v�r r�nk, mit fognak csin�lni. Mell�kutakon menetelt�nk, gy�ny�r� sz�p t�jon. Az �t mindk�t oldal�n elhajig�lt holmik voltak: ruhanem�k, �teldobozok, imak�nyvek, szem�lyes t�rgyak. L�tszott, az el�tt�nk j�r� emberek mindent eldob�ltak, csakhogy menni tudjanak. Mert aki le�lt, azt tark�n l�tt�k. Amikor Mauthausenbe �rt�nk, �tment�nk egy �sszek�t� vas�ti h�don, ekkor l�ttam el�sz�r amerikai foglyokat. T�zen mentek egy sorban, m�g�tt�k egy sor n�met �r. Egy nagy gy�rk�m�nyt is l�ttam. Nem tudtam, hogy ez a kremat�rium. Csak a v�ros sz�p parkj�t figyeltem. Arra gondoltam, milyen sz�p helyre �rkezt�nk. Hamarosan eb�det adtak. Betereltek minket egy hatalmas s�torba. Ut�bb megtudtuk, k�tezer ember szorongott ott. Egym�s ut�n �rkeztek a transzportok gyalog, vonaton, usz�lyon. Itt m�r nem dolgoztunk. Enni alig kaptunk. A k�s�bbi csoportoknak m�r s�tor sem jutott, �k v�gig a szabad �g alatt aludtak. A legy�ng�lt, beteg emberek nem b�rt�k a sorsukat. Nagy t�megben �s egyszerre haltak meg. A kremat�rium nem gy�zte az �get�st. Az elpuszt�t�sra v�r� hull�kat, mint a farak�sban a f�t, elv�g�lag egym�sra rakt�k. A hullahegy akkora volt, mint egy f�ldszintes h�z. Tal�lkoztam itt �jpestiekkel is. Ott volt F�bi�n B�la meg G�l Zolt�n. De voltak m�sok is. Volt egy ember, akinek Wascheron t�pus� arany�r�ja volt, ma ez az �ra kb. m�sf�lmilli� forintot �r, az �r�t elcser�lte t�z darab keny�r�rt egy SS-�rrel. A keny�r t�bbet �rt, mint az arany�ra. Ekkor m�r csont �s b�r voltam. Nem tudom, h�ny kil� lehettem. Azt hitt�k, hamarosan v�g�nk lesz. Egy keddi napon azt�n az unoka�cs�m, akivel v�letlen�l tal�lkoztunk �ssze, azt mondja nekem: ”Laci b�rd ki, p�nteken m�r itt lesznek az amerikaiak!” Mi p�nteken csak egy puskal�v�st hallottunk. Az SS-�r�k elmenek�ltek. �s ekkor j�tt a borzalom. A rakt�rakat felt�rt�k, aki keny�rhez jutott, azt eltapost�k. A t�bor SS parancsnoka feh�rre �tfestett szem�lyaut�n az amerikai csapatok el� ment. Bevezette �ket a t�borba. Az amerikai egys�g parancsnoka, egy �rnagy, aki maga is zsid� volt, amikor megl�tta a f�ld�n fekv� hull�kat, a csont �s b�r foglyokat, mintegy 20. 000 embert, els�rta mag�t. Jiddis�l sz�lt hozz�nk, mi azonban magyarok voltunk, s nem tudtunk vele besz�lni. Mindenki ment, amerre l�tott, �n azonban maradtam. Este nem tudtam, merre induljak. Reggel egy amerikai n� j�tt, aki maga is fogoly volt kor�bban, � szedte �ssze a t�borban maradt embereket. Egy k�zeli rep�l�t�rre vitt minket, egy k�rh�zba. Amerikai fel�gyelet mellett n�met orvosok vizsg�ltak benn�nket. Meg�llap�tott�k, hogy flekkt�puszom van. Sz�rny� �llapotban voltam. Elleptek a tetvek, olyan gyenge  voltam, hogy nem �reztem annak a dobozos ham and eggs-nek az �z�t sem, amit egy amerikai tisztt�l kaptam. Az �nyem csak a fogpaszt�ra reag�lt. Itt az amerikai k�rh�zban minden ruh�t elvettek t�l�nk, meztelenre vetk�ztettek minket, besz�rt�k az embereket gezarollal (rovar�rt� szer), r�nk engedt�k a vizet, majd hord�gyon f�lvittek az �gyhoz. Amikor engem r�bor�tottak az �gyra, m�g mindig volta rajtam egy tet�, meg volt barnulva. A hazaker�l�s is el�g k�r�lm�nyes volt. Mindenkit hazasz�ll�tottak, �jjel-nappal mentek a rep�l�g�pek, vitt�k a franci�kat, vitt�k a gyarmati katon�kat, csak vel�nk magyarokkal nem foglalkoztak. Pap�rjaim nem voltak. Amikor a bunkert �p�tett�k, odaj�tt egy SS-katona elvette a brieftaschnimat (lev�lt�rca), minden igazolv�nyomat kett� t�pte. Megtal�lta a v�dlevelemet is. „Mennyi p�nzt adt�l �rte?” - k�rdezte. Az ember nem v�laszolhatott neki. Az amerikaiak adtak mindenkinek egy ideiglenes pap�rt. Az utc�n volt egy asztal, odah�vt�k az embereket, kaptok egy igazol�st, hogy itt voltatok, mondt�k. Ki�ll�tottak nekem is egy angol- �s n�met nyelv� ideiglenes szem�lyi okm�nyt arr�l, hogy 1944. November 27-t�l 1945. M�jus 5-ig vo Mauthausenban voltam intern�lt. Az amerikaiak k�l�nben k�z�mb�sek voltak, semmivel sem t�r�dtek. Amikor k�zvetlen k�zel�nkben kigyulladt egy l�szerrekt�r, ahol nem szorosan voltak csomagolva a l�szerek, teh�t nem egyszerre robbantak, hanem egym�s ut�n, r� se heder�tettek. A n�ger katon�k m�sok voltak. Volt k�z�tt�k egy, aki tudott n�met�l. � vel�nk �rzett, azt mondta, a h�bor�ig �k ugyanolyan kisemmizettek voltak az �llamokban, mint mi, a v�rosban m�g a j�rd�ra sem l�phettek r�, csak az �ttesten volt szabad menni�k. V�g�l azt�n r�nk is sor ker�lt. Az amerikaiak elhozt�k a csoportot Wiener-Neustadtig, ott �tadtak az oroszoknak. Mind�ssze egy napot voltam az oroszokn�l. Enni nem adtak. Elvittek Sopronig. Volt ott egy sz�zados, aki hadifogoly volt, akkor m�r n�k, f�rfiak, deport�ltak, hadifoglyok vegyesen voltunk. A sz�zados valamit mondhatott vagy tal�n felet egy k�rd�sre, nem tudom. Csak az l�ttuk, hogy az orosz �r felpofozta a katon�t. Az oroszok vel�nk, deport�ltakkal szemben is k�z�ny�sek voltak. Nem volt k�zt�k eg�szs�g�gyi szolg�latos vagy v�r�skeresztes. Sopronban kaptunk egy �jabb igazol�st, meg seg�lyt. A seg�ly p�r peng� volt �s n�h�ny szem krumpli. A hazafel� tart� vonatra m�r nem f�rtem fel, felm�sztam a vagon tetej�re, ott utaztam. El�sz�r elment�nk Szombathelyre, onnan Veszpr�mbe, majd be�rt�nk Kelenf�ldre. Azt mondt�k, csak m�snap megy be a vonat a Keletibe. Nem volt t�relmem v�rni, Kelenf�ldr�l elindultam gyalog haza. �tj�ttem a Manci-h�don (A Manci-h�d ideiglenes c�l�ph�d volt, melyet 1945 m�rcius�ban a szovjet ut�szok �p�tettek. Csak ezen lehetett �tjutni Bud�r�l Pestre.), el�rtem a Nyugati p�lyaudvarig. A v�r�teremben a f�ld�n aludtam. A k�vet nem �reztem, hozz�szoktam. Ingem nem volt, az amerikaiak inget nem adtak, a fels�ruh�m azonban megv�dett a hidegt�l. Reggel azt�n kimentem a villamosmeg�ll�ba. Ott tudtam meg h�rom �jpesti asszonyt�l, hogy a feles�gem t�l�lte a t�bort, otthon van. A feles�gem kor�bban a Tavasz �s Erzs�bet utca sark�n l�v� K�lm�n-f�le �gyv�di irod�ban gyors- �s g�p�r�k�nt dolgozott. Olyan j� munkaer� volt, hogy 1944-ben, amikor m�r az �jpesti gett�ben �lt, akkor is naponta kivitt�k valamely cip�kr�m gy�rba g�pelni. K�s�bb �t is, a t�bbiekkel egy�tt, az �budai t�glagy�rba sz�ll�tott�k. Innen ker�lt Auschwitzba, ahol dr. Mengele oszt�lyozta a deport�ltakat. A betegeket �s az id�seket a kremat�riumba ir�ny�totta, a munkak�peseket elk�l�n�tette. A feles�gem ebbe a csoportba ker�lt. A t�bort�l nem messze l�v� G�rlitzbe sz�ll�tott�k �ket minden nap, egy l�szergy�rba, ahol t�lt�nyh�velyeket pr�seltek. � valamivel kor�bban �rzetett haza, mint �n. Nem mehetett be a saj�t h�z�ba, egy nyilas foglalta ez az �p�letet. A nagyb�tyja fogadta be, azt�n kiutaltak neki egy szob�t. Ebben a szob�ban nem volt se sz�k, se asztal, egy �gy �llt ott egy p�rn�val. Amikor haza�rkeztem, egy nyug�gyat szerezt�nk. �n abban aludtam. Sokat besz�lgett�nk ezut�n. Elhat�roztuk, hogy nem lesz gyerek�nk. Nem akartuk, hogy egyszer, valamikor � is szenvedjen. Hogy ennyit szenvedjen!”